Soha nem voltak még ilyen szörnyű perceim.Grissommmal,Brass-szal és a rendőrökkel éppen házkutatást tartottunk-annak ellenére, hogy szenteste volt.Én a dolgozót kutattam át,amikor valaki egy kést szorított neki a torkomnak.Éreztem a kés hideg pengéjét,és hallottam egy sziszegő hangot.

n    Ne merjen kiabálni!-utasított egy férfi és nekilökött az egyik fotelnak.-Hol vannak a bizonítékok?-nem válaszoltam.Meg is lett a következménye.Odalépett hozzám,és lekevert egy pofont,majd újra megkérdezte:

n    Hová tetted a bizonyítékokat, te kurva?-éreztem a vér ízét a számban.

n    Oda-mutattam a bőröndöm felé.A férfi diadalittasan elvigyorodott.és felnyalábolta a bizonyítékokat.Azt hittem ennyi elég lesz neki,de hiába reménykedtem.Nekiszorított a fotelnak és lekevert még két pofont:

n    Ha bárkinek zólsz,hogy én voltam,megtalállak,és elvágom a torkodat,világos?-bólintottam,utána minden elsötétült.Legközelebb akkor tértem magamhoz,amikor hangokat hallottam.

n    Sara,Sara térj magadhoz!Brass,hívd a mentőket!-hallotam Griss hangját.”Nem kell,jól vagyok!”próbáltam kinyögni,de nem bírtam megszólalni.Kinyitottam aszememet,és megpróbáltam kinyújtani a kezemet.Forgott körülöttem a világ.Griss megláthatta,hogy ébredezem,mert megtámasztotta a fejem.Tartotta a fejem,és várt.

n    Brass,mi van már a mentőkkel?-kiabált

n    2 perc múlva itt vannak.-Utána nem tudom mi történt.

                                                   *

Legközelebb a kórházban tértem magamoz.Grissom mellettem bóbiskolt egy széken.Láttam magam az ablakban.Néhány varrat a jobb szemöldökömnél,a szám két helyen is felrepedt,néhány lilafolt az arcomon.

n    Grisssom?-kérdeztem,és meglepetésemre volt hangom

n    Sara?-nézett fel Griss álmosan-Hogy érzed magad?

n    Egészen jól.Leszámítva azt,hogy fáj egy kicsit a fejem.-válaszoltam és elmosolyodtam.Griss visszamosolygott.Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón,és bejött egy orvos.

n    Nos,hogy érzi magát,Miss Sidle?

n    Egészen jól.

n    Elvégzünk még néhány vizsgálatot,és utána,ha nincs semmi baj,akkor akár haza is mehet.

n    Az jó!-mosolyogtam.Végül a vizsgálatok alapján haza mehettem volna,de megjelent a seriff.Grissommal épp az orvossal beszéltünk,amikor ideért.

n    Jó napot doktor úr!Gil,Miss Sidle,merre tartanak?

n    Sidle kisasszonyt hazaengedtem,mert nincs semmi okom rá,hogy itt tartsam.-válaszolt az orvos

n    Grissom,beszélhetnék magával,négyszemközt?-kérdezte a seriff

n    Igen?-kérdezte Griss és egy kicsit odébb mentek

n    Nos.Úgy gondoljuk,hogy nem kellene Sidle kisasszonyt a történtek utána egyedül hazaengedni.

n    Ebben egyetértünk -mondta Griss és rámnézett.

n    Mindazonáltal nem szeretnék rendőröket küldni a lakására,nehogy kényelmetlenül érezze magát.-mondta a seriff.

n    Seriff,mi lenne ha Sara-t hazavinném magamhoz?Magának nem kellene rendőröket külddeni hozzá,mégis biztonságban lenne.

n    Remek ötlet,Gil.Reggel telefonáljon,hogy történt-e valami.-mondta a seriff,és visszasétáltak hozzánk.

n    Nos,Miss Sdidle,örülök,hogy nincs  komolyabb baja,doktor úr,Gil,viszlát..-mondta és el is ment.

n    Viszlát doktor úr.-mondta Griss

n    Viszlát!-köszöntem

n    Gyere,menjünk.- Kisétáltunk a parkolóba,és beszálltunk Grissom kocsijába.

n    Hova megyünk?-kérdeztem

n    Hozzám.A seriff megkért,hogy vigyázzak rád,amíg nem kapjuk el azt a rohadékot.-mondta sután.Elégedetten elmosolyodtam és hallgatásba burkolóztam.Jól esett,hogy Griss aggódik értem.Legközelebb a lakásán szólaltunk meg.Rá vallott az egész lakás.Alul konyha,nappali,fürdő-mindenhol olyan rend,mint a laborban!-felül két szoba.Megvacsoráztunk,és mindenki ment a dolgára.Grissom a szobájában volt,és az ideiglenes szobámban néztem ki az ablakon.Valami nem stimmelt.Valami itt bennem,belül..Borzasztó volt a napom.Ledőltem az ágyra,és megpróbáltam elaludni.Eközben Grissom a szobájában gondolkozott.Nem bírta elviselni,hogy itt van tőle 10 méterre Sara,mégsincs köztük semmi.A lány egy ideje már nem kereste a társaságát.”Talán megbántottam valamivel.”gondolkozott Grissom.Tudta jól,hogy kettőjük között már régóta kialakult köztük valami,ami sokkal szorosabb volt a barátságnál.Sara elfogadta olyan bogarasnak amilyen,és próbált is felé közeledni,de mindig elutasította.Hasonló gondolatokkal bóbisklt el a kezében valami tudományos könyvvel.Nem sikerült elaludnom,sőt,még éberebb lettem.Ewlindultam lefelé a lépcsőn,közben gondolkoztam.Nem bírtam tovább,lerogytam a lépcsőre és elkezdtem zokogni.Egy ideje ültem már a lépcsőn,amikor hallottam valamit.Megtöröltem  az orrom,és felnéztem.Egy árnyék volt,és egyre lejjebb jött.Azt hittem a délelőtti támadóm.Elkezdtem hátrálni,de nekiütköztem a falnak.Halálra ijedtem.

n    Sara?-hallottam Griss meglepett,de aggódó hangját.-Mi a baj?

n    Jaj...Griss..azt hittem te vagy Wolf..a gyanusítottunk..-válaszoltam akadozva és végégfolytak az arcomon a könnyek.Grissom odalépett hozzáma és magához szorított.

n    Annyira hülye vagyok.-sírtam

n    Nincs semmi baj.sss,Sara nyugodj meg.-csitított Griss és leültünk a lépcsőre

n    Annyira megijedtem.Soha nem féltem még ennyire senkitől..-mondtam és ráhajtottam a fejem Griss mellkasára.

n    Megértelek.most már nincs baj.Megtaláljuk Wolfot és nem lesz semmi baj.-csitított Grissom,mintha az apám lenne.Már rég nem tudtam senkiben ennyire megbízni.

n    Tudom,de neked szorítottak már kést a torkodhoz?-kérdeztem és felnéztem

n    Nem-válaszolt-Nem vagy szomjas?

n    Egy kicsit igen.-válaszoltam mire lement a konyha irányába és visszatért két pohár borral.

n    Gyere,felfázol,és akkor milyen véleménnyel lesz rólam a seriff?Azt hiszi majd,hogy egy megfázástól sem tudlak megvédeni!-mondta és elmosolyodott.Visszamosolyogtam és bementünk a nappaliba.A kandallóban vidáman ropogott a tűz.Leültünk kandalló elé,némán néztük a tüzet,és kortyolgattuk a bort.

n    Tudod,ma rájöttem mennyire rövid az élet.-suttogtam

n    Én is-mondta,átkarolt és magához húzott.Belefúrtam az arcom a mellkasába,és beszívtam az illatát.Ő ráhajtotta a fejét az enyémre és csöndben simogatta a hátamat.-Örülök,hogy nem lett nagy bajod.Nagyon aggódtam.-suttogta

n    Én is örülök.Annak is,hogy bejöttél a kórházba.De ezek mellett is el kell kapnunk Wolfot!

n    Ne izgasd fel magad Wolfon.Érthető,hogy el akarod kapni,de pihhened kell.

n    De...

n    Semmi de.-mondta és a kezébe vette az arcom.-Nincs semmi másra szükséged,csak pihenésre.

n    Talán igazad van.-mondtam és feltápászkodtam

n    Hova mész?-kérdezte meglepetten

n    Pihenni!Te mondtad!-tártam szét a kezem

n    Gyere vissza.-kérlelt mint egy kisgyerek.-Itt is tudsz pihenni.-mutatott maga mellé.

n    na jó.-mondtam és elmosolyodtam,majd leültem mellé.

n    Dőlj le.-mondta.Rádőltem a karjára és belefúrtam magam a mellkasába.Néhány perc múlva már aludtam is.Másnap reggel arra ébredtem,hogy besüt a nap az ablakon.Grissom karjai pajzsként zártak körül.

n    Jó reggelt,Álomszuszék!-mondta kedvesen és elmosolyodott.Én is elmosolyodtam

n    Szia!-mondtam és beleburkolóztam az illatába.

n    Gondolkoztam arról,hogy milyen rövid az élet.-bólintottam,mire folytatta-Nem szeretnélek elveszíteni.

n    Én se.-vallottam be.

n    Szeretlek Sara,már nagyon régóta.

n    Én is.De mi tartott ennyi ideig,hogy elmond?-kérdeztem

n    Nem tudom.-sütötte le a szemét.-Azt hittem nem gondolod komolyan,és egy idő után már nem kellenék neked.Azt nem élném túl.-mondta és végre a szemembe nézett.

n    Senki mást nem tudnék szeretni.-mondtam.Erre megcsókolt.Griss egy idő után megtörte a csókot.-Komolyan mondtad,amit az előbb mondtál?

n    Persze!-válaszoltam és felültem,ő is felült és felsegített.

n    Jó mert én is.-mondta és magához húzott.

n    Mit szólnál egy reggelihez?-kérdeztem és kibontakoztam az ölelésésből

n    Jól esne-mondta

n    Akkor csinálok valamit.-mondtam és eltűntem a konyhában.Néhány perc múlva már az asztalon volt a reggeli._Griss,reggeli!-szóltam,úgy mintha ez teljesen megszokott lenne,hogy együtt eszünk.

n    Jövök-hallottam a ahngját.Leültem az asztalhoz és vártam.Megreggeliztünk,utána ott folytattuk ahol abbahagytuk.

n    Szeretlek.-mondta amikor épp nem csókolóztunk.

n    Én is.-mondtam és visszacsókoltam.Griss végigcsókolta az arcom,a nyakam, mindenem.Visszavitt a hálóba,és ledöntött az ágyra.Hamarosan megszabadultunk minden ruhától ami eddig rajtunk maradt.Csodálatos volt az a néhány óra amit együtt töltöttünk,tényleg együtt.Griss karján aludtam,amikor hallottam,hogy valaki csönget.Nem akartam Grisst felébreszteni,így felkeltem,felkeltem,és lementem a lépcsőn.Kinéztem a kukucskálón,és meglepetésemre egy nő volt az ajtó előtt.Résnyire nyitottam az ajtót.

n    Jó napot.-köszöntem és végigmértem a nőt.Fekete haj,szív alakú arc,szép alak.A harmincas éveiben lehetett.-Segíthetek valamiben?

n    Grissomhoz jöttem.Itthon van?Maga ki?-zúdította rám a kérdéseit.

n    Én Sara Sidle vagyok.Itthon van,de alszik.-válaszoltam meglepetten és kinyújtottam a kezem.A nő egy idő után elfogadta.

n    Én Heather vagyok,egy barát.-kezdte és látszott rajta,hogy meglepi,hogy én nyitottam ajtót.-Csak azért keresem,mert szerettem volna megmondani neki,hogy minden rendben.Talán még találkozunk.Mondja meg neki.Viszlát.

n    Várjon!-mondtam,de már el is tűnt.Bezártam az ajtót és felmentem az emeletre.Griss már ébredezett.

n    Ki volt az,Kicsim?-nézett rám gyönyörű kék szemeivel.Nem válaszoltam csak álltam karba tett kézzel.

n    Úgy tudtam nincsenek barátnőid.-válaszoltam szemtelenül.

n    Jól tudod.Ki volt az?-kérdezte és kikelt az ágyból.

n    Egy bizonyos Heather.Azt üzeni minden rendben.-válaszoltam,és még mindig méregettem

n    Heather?-nézett rám hitetlenül

n    Igen.

n    Csak ennyit üzent?-kérdezte

n    Csak ennyit.-hallgattam aztán kitörtem-Ki ez a nő?Miért jött ide?-elkezdtem sírni és lerogytam a földre.

n    Ez régi történet.-mondta és leült mellém.A mellkasára hajtotta a fejem és elkezdtem simogatni a hátamat.Én csak zokogtam némán.-Nem volt köztünk semmi,ha ez érdekel.-mondta és megpuszilta a fejem.

n    Csak azt hittem..annyi éven át szenvedtem,ma boldog vagyok és akkor beállít ez a nő!-sírtam

n    Sara,figyelj rám.-kezdte Griss atyáskodó hangján.-Nem volt köztünk semmi.Én téged szeretlek,csak téged.-mondta és megcsókolt.Egyszeriben elöntött a nyugalom.-Most pedig jobb lesz ha indulunk,mert elkésünk.-mondta és megpuszilta a homlokom.Negyed óra múlva mindketten a kocsinál voltunk és a labor felé tartottunk.Megegyeztünk,hogy egyenlőre nem szólunk senkinek.Mindenki megy a dolgára,és a műszak végén találkozunk.Csakhogy nem bírtam ki addig és bementem hozzá.Felnézett és elmosolyodott.

n    Szia.-köszöntem halkan

n    Szia.Csukd be az ajtót..-mondta és elindult felém

n    Hiányoztál.Muszáj volt idejönnöm.-suttogtam

n    Te is nekem.-mondta és megfogta az arcom,magához húzott és megcsókolt.Nem lett volna szabad,de muszáj volt.Ebben a pillanatban megszólalt Cathrine:

n    Sara?Griss?Majd visszajövök.-mondta és indult.

n    Cath,várj!-szólt utána grissom.Gyorsan elhúzódtam az íróasztal mellé és lesütöttem a szemem.

n    Nem kell magyarázkodnod.Felnőttek vagytok.Egyébként örülök.-kacsintott egyet és elmosolyodott.

n    Nem mond el senkinek,jó?-kérte Griss

n    Talán igen,talán nem.-mondta Cath,elégedetten elmosolyodott kétségbeesett arcunkat látva,és elment.Végigment a folyosón az öltözőbe

n    Szia,Cathy!-köszönt Warrck,aki éppen öltözött

n    Szia,Rick.Mész haza?

n    Nem,gondoltam kimegyek enni.Jössz?

n    Szívesen!-mondta Cath és elmosolyodott.Ezalatt mi azt találgattuk mi legyen.Végül megegyeztünk,hog legközelebb próbáljuk magunkat türtőztetni.

n    Csak még egy utolsót.-kérte Griss

n    Mindjárt viszajövök és mehetünk!-ígértem és kimentem.Fél óra múlva már otthon-Grissomnál-ültünk a kandalló előtt és néztünk a tüzet.Én Griss ölében ültem.

n    Szeretlek.-mondta Griss és megcsókolta a tarkómat.

n    Én is.-mondtam és megcsókoltam.Mindketten itt aludtunk el,a kandalló előtt fekve.Griss ingébe fúrtam az arcom,és éreztem,hogy megszorít.Elmosolyodtam,és elaludtam Griss puha kezei között.Talán meg kell majd kűzdenünk az elfogadásért,de ennél többet-úgy gondolom-nem szenvedhetek,mint az elmúlt években.