A szerelem mindent legyőz.

A viharos szél kövér esőcseppeket vert az ablakhoz.

- Milyen barátságtalan idő.

Az erős szél láttán Sara még jobban összehúzta magán a melegítő felsőt.

-         Már 4 hónapja, hogy elment. Olyan rossz így nélküle. Most jöttem csak rá, hogy nagyon nagy szükségem van Grissre. Miért ment el csak így, ilyen hírtelen? Hiányoznak a kedves szavai. A mosolya. Megnyugtató volt, az a tudat, hogy őrá mindig számíthattam. A fenébe is szeretem, és nem bírom ki nélküle! De miért csak most kellett erre rá jönnöm, mikor lehet, hogy végleg elveszítem. Muszáj valakivel beszélnem, mert úgy érzem, lassan becsavarodom.

Kisvártatva

-         Szia Cath, itt Sara. Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de muszáj valakivel beszélnem, mert meg őrülök.

-         Szia. Nem zavarsz. Valami baj van?

-         Nem, nem erről van szó. Gondoltam hátha neked elmondta Griss, hogy miért megy el. Az igazi okot?

-         Sokat nem beszélgettünk róla, de én tudom, hogy miért ment el. Szerelmes beléd. Nem tudta ezt a helyzetet kezelni. Nem tudta, hogy te hogyan viszonyulsz ehhez az egészhez. Ha engedett volna az érzéseinek, akkor, az a munkátok rovására ment volna. Grissomnak pedig a munkája az élete. Ezt te is jól tudod. Már nem bírta ezt a nyomást. Úgy döntött, hogy elmegy arra az egyetemre tanítani, ahol ő is végzett. És lehet, hogy végleg ott marad… mondta szomorúan.

Sara elszomorodott.

-         Sara ott vagy még?

-         Igen itt. Nem jutok szóhoz a megdöbbenéstől. Én is nagyon szeretem, és borzalmasan hiányzik. Mond, most mit tegyek?

-         Ha elfogatsz egy jó tanácsot, akkor felhívod. Én ezt tenném. Tisztázzátok érzéseiteket, mielőtt még késő nem lesz.

-         Azt hiszem igazad, van. Köszönöm, hogy meg hallgattál. Szia.

Igaza van Cathnek. Fel kell hívnom. Nem bírom ebben a bizonytalanságban.

Felvette a telefont, és lassan el kezdte nyomkodni a gombokat. Kicsöng.

-         Grissom.

-         Szia Griss itt Sara. Ne haragudj, hogy zavarlak, de mondani szeretnék valamit… és szomorúan sóhajtott.

-         Sara valami baj van?

-         Igen van!... Miért mentél el csak így? Annyira hiányzol. Szükségem van rád… mondta halkan.

-         Óh Sara ne haragudj. Nem akartalak megbántani. Nekem is borzalmasan hiányzol, de rengeteg dolog van, ami a kapcsolatunk ellen szól. Sokkal idősebb vagyok nálad, és egyben a főnököd is vagyok.

-         Griss ez engem mind nem érdekel! A fenébe is szeretlek! Szükségem van rád. Akarlak nagyon! ... és szomorúan sírva fakadt.

-         Kérlek Sara ne sírj. Nagyon szeretlek. Úgy szeretnélek most megölelni. Ne sírj kincsem.. csitította. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha most autóba ülök, és elmegyek hozzád. Így mindent megbeszélhetünk. Pár óra múlva ott vagyok. Nyugodj, meg kérlek. Indulok. Szia.

Sara annyira örült, hogy Griss haza jön hozzá. Végre elmondhatja neki, hogy menyire szereti. Néhány óra múlva kopogtattak. Griss volt az.

-         Szia kedvesem… és egy apró csókot adott Sara homlokára. Jobban érzed magad?

-         Most, hogy végre itt vagy, igen… mosolygott. Nagyon hiányoztál. Soha nem gondoltam, hogy a szerelem ennyire tud fájni… mondta szomorúan.

-         Nem gondoltam, hogy te is így érzel irántam. Oh Sara nagyon szeretlek.

Meg fogta a lány kezét, és magához húzta. Majd szenvedélyesen megcsókolta. A hosszú évek óta elfojtott vágy, és szerelem felszínre tört mind kettőjükben.

-         Hogy is gondolhattam, hogy kibírom nélküled… mondta Griss egyre nagyobb vággyal. Szeretlek édesem, nagyon.

Egymás iránti vágyaikat már nem voltak képesek tovább leplezni, és nem is akarták. Vágytak az érintésre, ölelésre, csókokra… egymásra. Griss lassan elkezdte levetkőztetni szerelmét. Sara vágyakozva simult kedveséhez, és vadul viszonozta csókjait. Felsóhajtott amint meg érezte Griss becéző kezét a mellein. Eközben Sara is levetkőztette Grisst fölülről. Végig csókolgatta izmos felső testét.

-         Imádom az illatod… mosolygott.

A hálószobába menet megszabadultak a maradék ruhadaraboktól. Gil az ágyra fektette kedvesét. Sara alig bírta kivárni, hogy szerelme is mellé feküdjön. Kezével gyengéden simogatta a férfi csupasz mellkasát. Griss csókja forró, és követelőző volt. A keze közben bebarangolta Sara minden egyes testrészét. Beleremegett Griss érintésébe. Teljesen átadta magát a pillanat varázsának. Griss keze a kedvese térdétől lassan felfelé vándorolt. Gyengéden szétnyitotta a combjait. Kéjes sóhaj hagyta el az ajkát. Majd az ujjával lassan beléhatolt. Sara felnyögött a vágytól. Eközben Gil,  Sara melleit csókolgatta. Egy idő múlva szorosan magához húzta kedvesét. Átfogta a derekát, és végigsimította szépen ívelt csípőjét. Sara úgy érezte, vére egyre sebesebben száguld ereiben. Már csak egy lehetőség volt, hogy vágyaikat csillapítsák.

- Griss nagyon szeretlek… súgta alig hallható hangon.

- Drágám, egyetlenem én is nagyon szeretlek. Kívánlak… nyögte Griss.

Majd egy határozott mozdulattal beléhatolt. Eleinte lassú, majd egyre vadabb ritmusban vette birtokba Sara testét. Végül teljes összhangban érték el a szerelmi odaadás csúcspontját. Valóra vált az álmuk, de beteljesülhet-e szerelmük? Szerelemtől elcsigázottan feküdtek egymás karjaiban. Griss ujjával gyengéden körülrajzolta Sara ajkait, majd megcsókolta.

-         Csodálatos volt kedvesem, nem is hittem volna, hogy ilyen is létezik… mondta Gil.

-         Igen drágám csodálatos volt. Nagyon szeretlek.

-         Azt hiszem döntöttem kettőnkell kapcsolatban. Van egy jó szólás: A szerelem mindent legyőz… mosolygott. Itt maradok, nem megyek vissza az egyetemre tanítani. Nagyon szeretlek, és ettől senki, és semmi nem foszthat meg.

Sara nagyon boldog volt. Végre együtt, élete nagy szerelmével. Átölelte Grisst, és szenvedélyesen megcsókolta.

- Köszönöm kedvesem.