A szerelem ereje

Sara és Grissom az irodában beszélgetnek.

Szeretnének lezárni egy ügyet, de a gyanúsított ártatlannak vallja magát. Meg esküdött, hogy ezért bosszút áll Grissen. Fogadott egy mindenre elszánt ügyvédet, és úgy látszik, hogy most először kezd megdőlni a vádalapjuk.

-         Te mit gondolsz Griss, nem tévedtünk mégis ebben az ügyben?

-         Nem tudom. Talán. A bizonyítékok mind ellene vallanak. Reméljük, hogy mégis csak nekünk van igazunk…

-         Reméljük…. 

Annyira más volt most Gil. Gondterhelt és ideges. Ilyennek még sosem láttam. Mindig is egy kiegyensúlyozott és határozott férfinak ismertem. De ma nem.

Sara aggódott érte. Olyan hosszú ideje szereti már. Talán most kellene elmondania, mit érez iránta. Tisztázni érzéseiket.

-         Griss nincs kedved sétálni egy kicsit? Szeretnék veled nyugodtan beszélni.

-         Azt hiszem jó ötlet, rám fér. Úgy érzem, lassan megbolondulok.

Ma már nem kaptak új megbízatást, ezért úgy döntöttek, hogy a vidámparkba mennek. Griss mindig ide menekül, ha problémája van. A hullámvasút az egyetlen, ami meg nyugtatja. Ma kivételesen nem volt az a nagy tömeg. Nyugodtan tudtak beszélgetni és sétálni.

-         Gil, van egy fontos dolog, amit úgy érzem, meg kell, hogy beszéljünk.

-         És mi lenne az? .. mosolygott.

-         Már elég hosszú ideje van köztünk valami, de én ennél többet szeretnék. Nem csak azt, ha problémánk van, akkor elmondjuk egymásnak, meg ehhez hasonlók. Én azt akarom, hogy szeress! Úgy igazán!

Gill mélyen Sara szemébe nézett.

-         Azt hiszem ez teljesíthető, ugyanis Sara Sidle mindennél jobban szeretlek, és vágyom rád. De nem voltam benne biztos, hogy te is így érzel.

Magához vonta Sarat, és olyan szenvedéllyel csókolta meg, mint még soha senkit. Nagyon boldogok voltak, hogy ki merték mondani egymásnak, amire régóta vágytak és gondoltak. Sara nagyon élvezte a pillanatot. Szorosan Griss nyakába kapaszkodott. Csókolta olyan szenvedéllyel, amilyet még férfi iránt soha nem érzett. Griss lassan kibontakozott az ölelésből.

-         Azt hiszem kicsim, hogy most ezt abba kell hagynunk, mert olyat teszek, amit meg nem fogok bánni, de másokat megbotránkoztatunk… és csábosan mosolygott.

Mit szólnál hozzá, ha most hazavinnélek hozzám?

-         Hát azt hiszem, tudod a választ… és megcsókolta Grisst őrült vággyal.

A lakáshoz értek. Már nem bírtak az érzéseikkel, az ajtóhoz menet elkezdték egymásról a ruhát lerángatni, mit sem törődve azzal, hogy valaki meglátja őket. Beérve Gil az ölébe vette Sarat, és vad csókolózás közepette bevitte a hálószobába. Már nem számított semmi, csak az, hogy szeretik egymást, és beteljesült a rég várt álmuk.

 Gil csókolgatta Saranak minden egyes porcikáját. Sara egyre nagyobb izgalomba került. Szétfeszíti testét a vágy és a kéj.

-         Szeres Gil, szeres! … könyörögte.

Gil eleget tett kérésének. Egy határozott mozdulattal mélyen beléhatolt. Szinte elviselhetetlen gyönyörben egyesültek. Ritmikus mozgásukból csakhamar ziháló, tüzes szenvedély lett. Sara megemelte csípőjét, úgy fogatta az erőteljes, sürgető lökéseket, amelyek mindkettőjüket szédítő magasságba röpítette. Soha életében nem érzett még ilyen őrjítő vágyat, a beteljesülésre.

-         Sara azt hiszem, nem bírom tovább…. Súgta a fülébe kedvesének.      Szinte egyszerre értek a csúcsra.

-         Azt hiszem, édesem ezt már sokkal hamarabb meg kellet, volna tennünk….  Huncutul mosolygott, és gyengéden megcsókolta. Aztán a férfi karjai közé bújva békésen elaludt.

-         Jó reggelt kincsem… mondta Gil, és megcsókolta kedvesét.

Sara még jobban hozzá simult szerelméhez.

-         Jó reggelt egyetlenem… mondta Sara. Hát azt hiszem, nem volt semmi, amit az éjszaka műveltünk, ….. és egy huncut mosolyt varázsolt arcára.

Mire bármit is mondhatott volna még, Gil elkapta a derekát, és maga alá húzta.

-         Azt hiszem, ott kellene folytatnunk ahol az éjszaka, abba hagytuk..  és őrült vággyal megcsókolta kedvesét.

-         Tudod, hogy nem lehet, bár nagyon szeretném, de el fogunk késni a munkából.

-         Oh a munka… mondta Gil, és megint aggodalom ült az arcára.

Nagyon szereti a munkáját, de most valahogy nem vágyott dolgozni.

-         Gyere édesem, öltözz, mert elkésünk. Tudod, hogy balhé lesz, plusz gyanakodni fognak a többiek.

-         Oké, meggyőztél.

Elindultak.

Most már volt egy édes közös titkuk. A labor előtt kiszálltak a kocsiból, és egy apró, de szenvedélyes csókot váltottak.

-         Menj be te előbb, majd később találkozunk.

Sok idő eltelt, míg újra találkoztak, rengetek munkájuk volt.

Gil irodájában tudtak néhány szót váltani, és egy gyengéd csókot. Alig várták, hogy a műszak véget érjen, és újra egymáséi legyenek. Így teltek a napok, közben mind erről a többiek mit sem tudtak.

Egyik reggel, veszekedés hallatszott be a laborba. A hangok kintről jöttek. Sara és a többiek ki mentek, hogy meg nézzék mi történt. Griss volt az és az a pasas, aki meg fenyegette.

-         Menjetek be, én majd elintézem….  Mondta Griss. Te is Sara! Most!

De Saranak rossz előérzete volt, és nem engedelmeskedett szerelmének. Igaza lett. A férfi előkapott egy fegyvert és Grissomra célzott. Sara egy hirtelen mozdulattal, Griss elé lépett, és a férfi lőtt. Eltalálta Sarat. Rick a lövést hallva, elővette fegyverét, és fejbe lőtte, a merénylőt. Ez alatt Sara Griss karjaiban összeesett.

-         Miért tetted?.....  kiáltotta Griss.

Magához szorította Sarat.

-         Nem halhatsz meg! Nem, most mikor végre az enyém vagy. Kérlek, ne halj meg!

Sara elvesztette az eszméletét. A mentő pillanatokon belül meg érkezett, és Saraval elindultak a kórházba. Grissom kocsiba ült és a mentő után indult. A kórházban azonnal bevitték a műtőbe. Hamarosan a többiek is meg érkeztek. Kérdezgették Grissomot, hogy hogyvan Sara, de nem tudott semmit sem mondani. Járkált fel s alá a folyosón. Őrült gondolatok jártak a fejében. A percek csigalassúsággal teltek. Cath próbálta meg nyugtatni, kevés sikerrel. 4 óra múlva kijött az orvos a műtőből. Griss oda rohant hozzá.

-         Hogy van Sara? Ugye túl éli?

-         Mr. Grissom, kérem, jöjjön be az irodámba, ott mindent elmondok.

A többiek aggódva figyelték, ahogyan Griss eltűnik az irodában.

- Kérem, foglaljon helyet. Kezdem az elején. A műtét jól sikerült. A golyót eltávolítottuk. Gyomorlövést kapott, ami elég súlyos. Nagyon sok vért vesztett, de ez a kisebbik baj. Hogy túl éli azt nem tudom meg mondani, egyelőre. Ha az éjszakát átvészeli, van esély. Most altatásban tartjuk egy kis ideig, mert borzalmas fájdalmai lennének. Van egy fontos kérdésem? Tudta a kolleganője, hogy terhes?

Griss meg lepődött a kérdés hallatán….  – Sara terhes tőle. De miért nem szólt ….. Talán nem tudta.

-         Mr. Grissom?

-         Nem, azt hiszem nem tudta.

-         Három hetes terhes, és szerencsével határos módon a magzat nem sérült. Tehát ha hölgy felépül, akkor a gyermek megszülethet. Most bemehet hozzá, de csak kis időre.

Elkísérte Grisst a kórteremig.

-         Most magára hagyom.

-         Köszönöm.

Sara ott feküdt. Olyan békés volt. Mindenféle műszerek csipogtak körülötte.

Griss oda lépett hozzá, és mellé ült. Meg fogta a kezét.

-         Miért tetted ezt kicsim? Miért akartad feláldozni az életedet értem? Miért? Ezt nem teheted meg. Neked élned kell!

Griss nem bírta érzéseit visszatartani tovább, könnyei végig folytak arcán.

-         Miért ilyen igazságtalan velem az élet? Miért akarja, hogy egyszerre veszítsem el a szerelmemet, és a gyermekemet?

E közben nem vette észre, hogy Ceth belépett a szobába, és minden szót hallott.

- Ó Griss, annyira sajnálom… mondta.

- Te mikor jöttél be?

- Elég rég ahhoz, hogy minden szót halljak.

Oda lépet Grisshez, és megölelte

-         Sara erős lány, rendbe fog jönni. Azt hogy miért tette, azt te is nagyon jól tudod. Szeret téged nagyon. Jó szemem van, már elég régóta tudom, és azt is, hogy te is így érzel. De ezt már hamarabb meg kellet, volna, hogy tegyétek.

-         Igen, azt hiszem igazad, van. De ő nem halhat meg!

-         Nem is fog. Rendbe jön hamarosan. Most gyere haza, viszlek. Semmi értelme hogy itt maradj. Pihenned kell. Sara alszik, most úgy sem tehetsz semmit. A doktor meg ígérte, ha változás van, azonnal szólnak.

 Nehezen, de beleegyezett. Oda lépett Sarahoz és megcsókolta.

Otthon nem találta helyét. A szíve majd megszakadt a fájdalomtól. Őrülten szerette Sarat. Féltette. Mindig is attól félt, hogy elveszíti őt. Az élete tökéletes lehetne végre. Az övé a nő, akire mindig is vágyott, és még gyermeket is vár tőle. Miért történt ez így?... morfondírozott magában. Hogy egy kicsit meg nyugodjon úgy döntött, hogy le zuhanyszik. A ruhái is csurom véresek voltak, ahogy Sarat magához ölelte.  Zuhanyzás után felöltözött, nem volt képes aludni. Kisvártatva megcsörrent a telefon. A kórház volt az. Jó hírt közöltek Grissel. Sara felébredt az altatásból, és hírtelen nem várt javulás állt be az állapotában. Azonnal kocsiba szállt, és elindult a kórházba kedveséhez. Közben felhívta a többieket, hogy közölje a jó hírt. Bent a kórházban összefutott a doktorral.

-         Mr. Grissom, azt hiszem a nehezén már túl, vagyunk… és mosolygott.

Ha nem lép fel semmi komplikáció, akkor a kis betegünk pár nap múlva haza mehet.

Griss nagyon boldog volt. Meg köszönte a tájékoztatást, és bement szerelméhez.

-         Szia életem. Hogy érzed magad?

-         Szia. Úgy néz ki, hogy túl élem…. Próbált viccelődni.

Griss oda ment hozzá, és gyengéden megcsókolta.

-         Miért tetted ezt?

-         Rossz érzésem volt, és bejött. Nem bírtam volna elviselni, ha valami bajod esett volna. Ahhoz túlságosan szeretlek.

-         De így majdnem én veszítettelek téged. Azt nem éltem volna túl. Az életemnél is jobban szeretlek.

-         Tudom kicsim. Ne haragudj, de akkor azt láttam a legjobb megoldásnak.

-         Az orvos mondott neked valamit?

-         Mire gondolsz? Csak annyit, hogy rendbe fogok jönni.

Gyönyörű kék szemével Sarara nézett.

-         Terhes vagy édesem.

-         Ez komoly? Nem tudtam. Nincs semmi baja a babának?

-         Nem, nincs. Egészséges.

-         Griss annyira boldog vagyok. Azt hiszem többre nem is, vágyom az életben. Enyém a legszívdöglesztőbb pasi a világon, és gyermeket is várok tőle.

Mosolygott, és megcsókolta kedvesét.

-         Én is nagyon örülök neki. Rettentő boldog vagyok. Azt hiszem a hely sem az idő nem alkalmas, de nem tudok tovább várni. Sara Sidle hozzám jössz feleségül?

-         Igen. Boldogan a feleséged leszek Gil Grissom. Már régóta vágyom erre a pillanatra.

Griss átölelte, és hatalmas vággyal és szenvedéllyel megcsókolta leendő élete párját.

.